Elindulás...quelle catastrophe
Mielőtt ANYA lettem (csupa nagy betűvel) én voltam a pontosság királynője. Madame punctuelle. Hihetetlenül udvariatlannak tartottam, ha valaki nem ért oda pontosan egy megbeszélt időpontra.
Én inkább vártam, és odaértem bárhová 5 perccel előbb, mert már a gondolattól rosszul voltam, hogy elkések.
Mais voilá.Azóta gyerekeim vannak, mégpedig 4.
És azóta az elindulás egy rémálom, hiába tervezem el előre, és kezdem el időben a készülődést. A késés mumusa még mindíg ott ugrál előttem ilyenkor, de bár inkább átugorhatnánk az indulás előtti pillanatokat, mint:
- Mert hiába mondogattam, aranyosan, kedvesen , türelmesen 30,25,20 ...perccel ezelőtt, hogy nemsokára indulni kell, ordítanom kell az ajtóban, hogy megmozduljanak: Indulás vagy On y vaaaaaaaaaa (franchement, ezek süketek?)
- "Nem tom bekötni a cipőfűzőm, anya segíts" vagy "zariv pa maman"
- Valakinek mindíg akkor kell még elrohanni pisilni, amikor már nyitom az ajtót
- Valamelyik felkált: "Anya, elfelejtettem a "doudou"-mat
- Vagy "elfelejtettem a rajzom Charlotte-nak".
- Vagy mindkettő.
- Edi tutira ilyenkor borul ki a sok futkosástól, vagy a feszkótól, és lecsapja magát a földre hisztizni.
- Nem találom a kocsikulcsom, mert a bébi a táskámmal játszott indulás előtt, miközben én a fenti pontok egyikét vagy összesét megoldottam.
- Ilyenkor derül ki, hogy az a pár cipő, amit addig vígan hordtak, egyszerre kollektíven kicsi lesz mindenkire.
- Hirtelen az a kabát, amit a gyerek maga választott, már csúnya színű, és nem kívánja többet hordani, és különben is kicsi, és különben is lukas a zsebe.....
- Valamelyik tuti ebben a pillanatban hányja össze magát, és még talán engem is (gyerekméret függő)
- Addigra a bébi eldugta azt a rohadt cumit, vagy a doudout, amit pár perccel előtte előhalásztam a mosogatógépből, vagy virágföldből vagy... (helyttesítsd be, te hol szoktad megtalálni) és NEM TALÁLOM!
- Valamelyiknek mindíg ilyenkor van valamilyen világmegváltó kérdése, amire azonnal választ vár, mint: "Anya a fiúknak miért van fütyijük a lányoknak meg puncijuk?"
- Aztán jön a szokásos: "Én ülök az ablak mellett" vagy "Én ülök középen" vagy "Anya én miért nem ülhetek előre?"
- Mire mindenki a kocsiban ül, én már tutira leizzadtam és visszarohanok a házba pólót, felsót cserélni, dezorodorálni magam.
- Kis Chloe ebben a pillanatban veszi észre hogy a napszemüvegét otthon felejtette...heeeee?
- Ebben a pillantban már tudom, hogy kár bármilyen erőfeszítést tennem, mert úgyis elkéstem.
- Rohanás a babakocsiért, mert a francba, elfelejtettem áttenni a férj autójából, vagy felhozni a pinyóból, vagy lent maradt a kertben.
Végre elindulunk, és a szomszéd bácsi, aki végignézte és végig hallgatta az elmúlt 15 perc kálváriáját, jóindulatúan, mosolyogva, integetve még utánam kiált:
- Biztos minden megvan, nem fogsz visszafordulni az utca végén?
Én meg magamban robbanok, de persze közben angyalian mosolygok:
- Oh, ferme ta geule!
http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/05/05/elindulas-quelle-catastrophe/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése