Címkék

Az én mini Top Chef-jeim :D

Még évekkel ezelőtt, az egyik régi TV2-es műsorigazgatóval volt alkalmam a magyar műsorstruktúráról úgy általában beszélgetni. Franciaországban akkoriban indult a Top Chef majd egy évvel később a Masterchef című tévés heti főző vetélkedők. Ismerte a koncepciót, és elmagyarázta, hogy egy ilyen műsor ára meg mondjuk a Való Világ ára nagyjából egy és ugyanaz, mint bekerülési költség. De sajnos a "magyar" ilyen típusú műsor elé nem fog beülni. Nem kaptam levegőt, és elkezdtem vele vitatkozni:
- Én is magyar vagyok, tökéletlen francia nyelvtudással, és igenis leülök megnézni. Miért degradáljuk le a magyar nézőket?
- Igen, de te nem ebben a környezetben élsz. A francia gasztronómia, meg a magyar gasztronómia teljesen más történelmi és tradíció háttérrel rendelkezik.
- De igenis nézd meg mennyire sikeresek az új szakacskönyvek. Gasztro blogok egymás hegyén hátán. És nézd meg odajutunk hogy alap szakácskönyveket kell kiadni, mert a mai fiatalok azt sem tudják hol van a lakásban a konyha.
- Ahol ezek a műsorok sikeresek, ott az emberek már gyerekként jártak étterembe. Nem gyorsétterembe, hanem igazi terítős, textil szalvétás étterembe. Ahol meg kell tanulniuk viselkedni, és ezáltal az étkezés nem 3 perces gyorsan harapjunk valamit, hanem élvezeti forrás
- Ok, ez tény, egy francia kiskölök pillanatok alatt kiszúrja a különbséget egy egyszerű  szárnyas májkrém meg a libamáj között.
- Na látod, itt Magyarországon, jó, ha a gyerekek reggelit kapnak, mert éppen futja, és nem a hónap végén vagyunk. Jó, ha az óvodában-iskolában megtanulják, hogyan kell késsel villával enni, mert a szülőknek már erre sincs idejük és energiájuk.
- Éppen ezért kellene nektek is részt vállalni ebben. A ti befolyásotok hatalmas. Ha egy 10 éves gyerek tudja, ki az a Dundika, akkor azt is megtaníthatnátok nekik, hogy hogyan kell elkészíteni egy rántottát, vagy egy quiche-t, amit itt egy 10-12 éves gyerek pillanatok alatt összedob.

Kezét, széttárja, és gondolom, mindenki tudja a választ, reklám bevétel, fenntarthatóság stb stb stb....

Hogy jövök én ahhoz, hogy fikázzam a magyar tévét, hiszen nem is élünk otthon, nem is élünk a "hatása" alatt?
Tény, hogy amikor Magyarországon vagyunk elborzadok tőle, és 10 perc után kikapcsolom a TV-t. Megdöbbenve kérdezem a családom, hogy képesek ezelőtt ülni, és bámulni. A válasz mindíg ugyanaz: nincs más.

Én már annyira megszoktam, hogy Franciaországban tök mindegy milyen (köz vagy kereskedelmi) a tévézés, az színvonalas, tematikus, tehát az emberek kitudják választani a számukra érdekes, és értékes műsorokat. Igen könnyű dolgom van! Van VÁLASZTÁSI lehetőségem.

4 gyerek mellett így is alig marad időm TV-zni, de amikor végre van 2 percem, hogy csak bámuljak ki a fejemből,  akkor nem kell szenvednem, hogy akkor most mi is kéne nézni? Persze itt is vannak "szenny"csatornák, de azon csak "szenny" megy, oda sem kapcsolsz. És vannak értelmesek, reality műsorok ( felejtsük már el a tehetségkutatókat). Tovább megyek, egy csomó olyan reality, amiből tanulni lehet. 

Mivel imádok főzni, tanulni, kreálni és imádom a főző műsorokat, értelemszerűen a bámulás a fejemből iylen típusú műsorokra szorítkozik. Aha, ne sziszegj. Nem a "vacsoracsata" típusú ismét bulvár műsorra gondolok. Az itt nem működik, nem is csinálnak ilyet.

Olyan főzőműsorokról beszélek, amiből tanulhatsz. 
-Háziasszonyoktől, akik versenyeznek minden évben, is csened - lopod a recepteket, tanulod a fortélyokat, Alapdolgokat, hogy hogyan kell felvágni egy csirkét, a marhának, a sertésnek, melyik részéből, milyen ételt lehet főzni, és sorolhatnám.

- Éttermi séfektől, akik versenyeznek, és akkora séfek díjazzák, mentorálják őket, mint Pierre Gagnaire, Philippe Etchebest, Paul Bocuse (róla mintázták a Disney L ecsó Gusto séfjét)a zsűri pedig külön és együtt is sok sok Michelin csillagos szakácsok,Jean - Francois Piege, Thierry Marx stb...hát hogy is hasonlítsam! Képzeld el, hogy versenyt hírdetnek filmrendezők között, és a zsűri Spielbergből, Kubickból, Hitchcockból vagy Sydney Pollackból áll.


Top Chef youtube : link https://www.youtube.com/watch?v=7-wQagvPcNE

 Igenis pont ezért kellene ilyen típusú, értelmes műsorokra pénzt költeni, hogy a gyerek magától induljon el a konyhába és akarjon süteményt sütni anyuval, segíteni a vacsora készítésben, vagy a terítésben. Ha már TV és ha már kereskedelmi TV, akkor igenis felelősek ezért, hiszen ötlet rengeteg van, csak a magyar média a bulvár műsorokat preferálja, mert ledegradálja nézőit. 

Én sem voltam konyhatündér, de nekem van egy fantasztikus nagymamám, akitől ellestem apróbb fortélyokat. Azt hittem TUDOK, aztán itt "franciahonban" elszégyelltem magam: csak az alapokat ismertem és amikor hétről hétre ismerősöknél - barátoknál vacsoráztunk és egyszerű, de nagyon ízletes ételeket raktak elém, megfogadtam, hogy megmutatom a magyar konyha gyönyörét nekik. És vettem a fáradtságot, és megtanítattam magam főzni.
Nem leszek nagy séf, de élvezem. A legszebb, amikor valami olyat teszek a gyerekek elé, amitől mondjuk én gyerekként elborzadtam, a gyerekeim viszont csillogó szemekkel kérnek még cukkinis spagettit, vagy bármilyen halas ételt.

A szolgáltató szektorra tett hatását, pedig már csak mellékesen jegyzem meg. Ma már születésnapi, karácsonyi ajándékba kapunk főzőtanfolyamot (imádtam, amikor egy egész estét a férjjel egy ilyen tanfolyamon töltöttük, egy életre bevésődött az emlék, a nevetés, a szerencsétlenkedés). De voltam már a kamaszommal, ahol 3 fogásos  menüt tanultunk együtt, és a picikkel Emmával és Edivel is, a kis káposztafejűmmel. Süteményeket tanultak a picik készíteni, Edivel egy fantasztikus csokis - meggyes muffint kreáltunk. De csokoládét is készítettek.

Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is vannak már hasonló kezdeményezések. De nekem fizetnem sem kell azért, hogy  egy 6 éves kölök, mint Emma simán bekeverje a palacsintatésztát, ismerje a hozzávalókat és tudja, miből mennyi. Már az óvodában kötelező foglalkozás a sütés, főzés, és például maguk készítik a szülinapi tortájukat az óvónénik segítségével.

Így nyomják nálunk a kölkök


És akkor a könyv piacról még szó sem esett, roskadozunk a gyerek szakácskönyvekben.

Sok minden miatt szerencsésnek érzem magam, hogy más tipusú gyereknevelésben van részem, mint amilyet Magyarországon megtudnék valósítani. Ingathatja bárki a fejét, persze, mert a pénz, meg a nyugalom. Igen, ez a tipusú nyugalom, hogy a kamasz amikor hazaér a suliból, nem ezt a rendkívűl kultúrált műsort nézi leckeírás közben (mert ne dugjuk a fejünket a homokba, a kamasz néz TV-t, sok TV-t, ez itt sincs másképp), hanem a Top Chef előző esti részét, amit ő másnapi korai kelés miatt nem tudott végig nézni.


Hajrá Top Chef (ezt csak így zárójelben, az itt élő magyaroknak üzenem, mert ugye a Master meg a Top Chefnek saját, külön rajongótábora van :)


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése