A francia piac...ÁNTSZ ellenőröknek belépni tilos :D

A piac, az "intézmény". Mondhatni közhelyesen, hogy kötelező program a hétvégén.

 Ha nem is minden hétvégén, de azért 2-3 hetente vasárnap, itt szerzem be a heti vitamin adagot, és persze az aznapi vasárnapi ebedét is. Ez az ÉN Guilty pleasure-öm.

 Ez a hely nem  a fogyókúrázók vagy kúrázni vágyók legjobb programja. A piac vasárnap reggel 8 körül nyit és dél,  fél 1 magasságában felyeződik be (ilyenkor lehet sokkal olcsóbban megvenni ugyanazt az árút, amit előtte egy órával még simán a  duplájáért árultak :D ).

Mire az ember a vasárnapi ebéd elé kerül, már bőven túl van az aznapi vitamin bevitelen, és már pár zsiros kaloria bombát elfogyasztott.

Nincs az a kereskedő, aki ne kinálná a portékáját kóstolásra, legfőképp a gyerekeknek, hiszen tudják, hogy anyuka pénztárcájához a gyereken keresztül vezet az út. És amire egy gyerek azt mondja jó, ez finom, anya méééééééég, na azt el lehet adni. Borsos áron.

Nem kívánok senkinek szívszédülést okozni, nem kezdem el leirogatni egy kiló paradicsom, vagy pár deka jobb fajta sajt és sorolhatnám még mi árát. Ja, és még egy jó tanács! Ép eszű anya popsitörlő nélkül nem indul piacra.

A kölkeim imádják a piacot. Télen nyáron, fagyban, kánikulában lelkesen araszolunk a babakocsikkal. Elég, ha beleszippantasz a levegőbe, keverednek az illatok, a fűszerek, a zöldségek, az illatos gyümölcs illata. Francia és olasz árusok (közel van Olaszország, mondtam már hogy az Alpokban lakunk?) egymást túlkiabálva kínálják portékáikat.

Még meg sem érkeztünk, térültem, fordultam, és Edi kezében már landolt is az első görögdinnye szelet egyik kedvenc árusunktól, akinél szinte törzsvevőnek számítunk,  a 13 hónapos kezében már a szicíliai édes narancs,  amit szopogat csócsál nagy élvezettel.

De Edi végigkóstolta a teljes paradicsom kínálatot, majd felzabálta kedvenc felvágottas kereskedőnk osszes kínálásra felvágott dios szalámiját.

És akkor még nem válogattam a hajnalban frissen szedett spenót levelekből, végig szaglásztam a medvehagyma csokrokat, a póréhagymákat, karfiolokat, és persze jött a kihagyhatatlan, az élvezetek netovabbja.

A tapenade-tol a paradicsomos olivas kencémig, a különböző pácolt olivabogyók, foghagymák, és a legjobb, hogy bármit megkóstolhatsz (és persze jó pénzért magaddal is viheted haza. Általaában itt hagyom a legtöbb pénzt, de ha nem ezért akkor miért? 

Közvetlen ezután az ízorgia után  megérkezünk a  kenyeres pultokhoz, és végem van...ezért.

Ezen a vasárnapon térdig jártunk az eperben. Nem a szupermarket vizes, színtelen mű gyümölcsében, amit az ember már 2 euro körül/500 gr magáénak mondhat, hanem abban  az igaziban.  Gyönyörű piros, illatos, gyere egyél meg hívogató eper 4.50 euro/500 gr. A kezemet tépték, amikor átadtam a pénzt, de ahogy a gyerekeim teli szájjal bólogatva esdekeltek, hogy MÉÉÉÉÉÉG epret, így nem lehet otthagyni.

Tehát ha valaki legközelebb Franciaországban jár, ki ne hagyja a piacot. Nincs az a város vagy falu, ahol ne lenne. Hivatásos ANTSZ ellenőrök szemeket becsukni, szájat kinyitni, nem nézni hőfokot, csak élvezni az ízeket és az illatokat :)

Tehát félig teli gyomorral megérkeztünk haza vásári portékánkkal, már csak bedobtam a sütőbe melegedni a vásári csirkét krumplival, gyorsan összedobtam egy zölddalátát friss porvenci koktél paradicsommal. Felvágtam a magvas friss barna kenyeret, apjuk elé tettem a paradicsomos fais maison oliva tapponádot, hűtőből előkerült a hideg jófajta rosé (a kölköknek málnaszörp), és hátradőlve élveztük a tavaszi napsütést!

Amkor is egyik kölköm belekiálltott az alpesi levegőbe: Anya, kakilni kell...... Jó étvágyat!