Vekerdy: Jól szeretni
A könyv, amit minden anya-apa számára mondhatni kötelező olvasmánnyá kéne tenni. De minimum már a terhesgondozási könyv mellé. Amikor ilyen típusú könyvet olvas az ember, automatikusan azt keresi benne, ami az ő gyerekeire jellemző. Sokat nem tennék ehhez hozzá, csak pár idézetet, amiből mindenki aki ismer, tudja, hogy miért gyűjtöttem ki.
"Hányszor találkoztam a végletekig kizsigerelt, a depressszió határán álló többgyerekes anyákkal, akiktől ha megkérdeztem, volna-e pénz bébiszitterre, azt válaszolták: éppenséggel volna - de erre nem adnunk ki, ha egyszer egész nap itthon vagyok! Holott az életminőség jegyében pontosan erre volna érdemes kiadni! Arra, hogy a férjemmel néha el tudjunk menni kettesben vacsorázni, moziba, vagy én, az anya egy kicsit egyedül lehessek, vagy beszélgethessek, sétálhassak egyet a barátnőimmel. Azért nem adunk ki erre pénzt akkor sem, amikor pedig megtehetnénk, mert nem tudjuk, mire érdemes költeni - mert az életminőség fontosságára mi, magyarok a kelet-európai államok nyomorúságába lökött, sanyarú helyzetünkben nem tudtunk eddig még ráébredni!"
" Hoztak hozzá olyan gyereket is, aki hét-nyolc éves volt, mozgássérült, nem beszélt, és gyengeelméjűként kezelték. Akkor elkezdte mozgatni - és a mozgásokon keresztül a gyerek egyszer csak megszólalt, és elmondta, miket élt át hároméves koráig visszamenően. Hogy például azt mndta a keresztapja: "Ennek a gyereknek is jobb lenne, ha meghalna, olyan, mint egy káposztafej, csak úgy van, és még főzni sem lehet." Vagy amikor vakbélgyulladássa kórházba vitték, ott azt mondták róla, hogy tulajdonképpen nem érdemes megműteni. Hogy csinálta mindezt Pető? Befelé figyelt."
" Egyszerűen csak azt állítom, hogy ma, a XXI. századi euro-amerikai civilizáció viszonyai között gyereknek és szülőnek egyformán pihentetőbb, sőt: természetesebb ! hogy mindenkinek megvan az ágya (sőt netán, ha erre mód van, szobája). Az én tapasztalatom szerint az egyedül elalvó gyerek jobban, mélyebben alszik, kipihentebben ébred - a fel nem zavart szülőkről nem is beszélve. Persze vannak olyan időszakok a gyerek életében, amikor alvása nyugtalanabbá válik, gyakrabban álmodik "rosszat", betegség közelít vagy lábadozóban van - esetleg történt valami a családban - és ilyenkor természetesnek kell tekintenünk, hogy ha már járni tud, kijün hozzánk, és mellénk bújik."
"Hányszor találkoztam a végletekig kizsigerelt, a depressszió határán álló többgyerekes anyákkal, akiktől ha megkérdeztem, volna-e pénz bébiszitterre, azt válaszolták: éppenséggel volna - de erre nem adnunk ki, ha egyszer egész nap itthon vagyok! Holott az életminőség jegyében pontosan erre volna érdemes kiadni! Arra, hogy a férjemmel néha el tudjunk menni kettesben vacsorázni, moziba, vagy én, az anya egy kicsit egyedül lehessek, vagy beszélgethessek, sétálhassak egyet a barátnőimmel. Azért nem adunk ki erre pénzt akkor sem, amikor pedig megtehetnénk, mert nem tudjuk, mire érdemes költeni - mert az életminőség fontosságára mi, magyarok a kelet-európai államok nyomorúságába lökött, sanyarú helyzetünkben nem tudtunk eddig még ráébredni!"
" Hoztak hozzá olyan gyereket is, aki hét-nyolc éves volt, mozgássérült, nem beszélt, és gyengeelméjűként kezelték. Akkor elkezdte mozgatni - és a mozgásokon keresztül a gyerek egyszer csak megszólalt, és elmondta, miket élt át hároméves koráig visszamenően. Hogy például azt mndta a keresztapja: "Ennek a gyereknek is jobb lenne, ha meghalna, olyan, mint egy káposztafej, csak úgy van, és még főzni sem lehet." Vagy amikor vakbélgyulladássa kórházba vitték, ott azt mondták róla, hogy tulajdonképpen nem érdemes megműteni. Hogy csinálta mindezt Pető? Befelé figyelt."
" Egyszerűen csak azt állítom, hogy ma, a XXI. századi euro-amerikai civilizáció viszonyai között gyereknek és szülőnek egyformán pihentetőbb, sőt: természetesebb ! hogy mindenkinek megvan az ágya (sőt netán, ha erre mód van, szobája). Az én tapasztalatom szerint az egyedül elalvó gyerek jobban, mélyebben alszik, kipihentebben ébred - a fel nem zavart szülőkről nem is beszélve. Persze vannak olyan időszakok a gyerek életében, amikor alvása nyugtalanabbá válik, gyakrabban álmodik "rosszat", betegség közelít vagy lábadozóban van - esetleg történt valami a családban - és ilyenkor természetesnek kell tekintenünk, hogy ha már járni tud, kijün hozzánk, és mellénk bújik."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése