Beszéljünk a BOTOX-ról

Fogadjunk, hogy most mindenki felkapta a fejét, de minimum felrántotta a szemöldökét. Újabb plasztikai beavatkozás Mamianya életében (ja kérem, egy félig csonkolt mell után JÁR az a plasztik mell)....

A BOTOX sajnos nem az én kevésbé hamvas pofimnak lett felírva kötelező beavatkozásként, hanem Edi bal és jobb lábszárának és bal oldali csípő izmainak korrigálására. Évek óta, a szokásos félévi ortopédiai kontrolon mindíg megpendítette az orvos a  botoxot, mint lehetőséget. De évről évre a gyógytorna (Dévény és Pető módszer) jótékony hatása miatt halogatta és halogatta doktornénink Grenoble-ban (igen ott, pont azon a neurológiai osztályon, ahol most Schumachert szegényt próbálják életre kelteni). 

Gyönyörűen rakosgatta idáig a talpát járásnál, lerakta szépen a sarkát, de a futásnál már gondok voltak és még vannak is ( na de emiatt jött a botox). Ezenkívűl a rossz agyi utasítás miatt az izomfeszesség elkezdte a bal lábát rotálni csípőből befelé, és hogy elkerüljük a csipő elváltozást és ezáltal a műtétet, 2 éve kapott egy helyes kis Forrest Gump típusú ortézist nappalra és éjszakára. Az éjszakaival az ég világon semmi gond nincs. A nappalit nekem konkrétan nem hajlandó felvenni.  Egészen pontosan tavaly december óta, amikor a régi "iskolájában" véletlenül felcserélték az ortézist a lábain, és olyan sebek lettek a lábfején ami miatt még cipőt sem tudtunk hetekig  a lábára adni. Mostanra az iskolába beérve a gyógytornász azonnal belebújtatja  a lábát, és egész nap vígan, zokszó nélkül viseli, mondjuk ehhez kellett majd 9 hónap, hogy a lelki és lábfeji sebek begyógyuljanak. Persze ahogy hazaér, hatalmas dráma közepette megmutatja nekem, hogy Sylvia rátette a lábára a "csizmát" és ez neki mennyire "fáááj" és azonnal szedjem le róla. Ezen a jeleneten mindíg jót mosolygok, lám lám a kis káposzta fejűm is képes Jean Dujardin némafilmes Oscar díjas jelenetet rendezni. 

Szóval a botoxra visszatérve. Elkezdődött a suli, és az iskola saját ortopédusa is megvizsgálta  a gyerkőcöket, és mivel hallott a tavalyi ortézis baleset következményeiről, "Botoxot neki" felkiáltással meggyőzött a beavatkozás szükségességéről, és : - Na és ha nem sikerül? Akkor 6 hónap múlva nem ismételjük meg! 

Mert ugye a botox csak 6 hónapig fejti ki jótékony hatását, azután újra kell injekciózni a cuccot.

- Dehát az rengeteg szuri, ugyanúgy kell elképzelnem, mint az arc botoxot!- kérdi Mamianya remegve.

- Anyuka minden rendben lesz, ha sikerül előbb utóbb elhagyhatjuk az ortézist! 

Decemberre kaptunk időpontot, a vizsgálattól számítva négy hónappal később. Hát igen, nem eszik ám olyan forrón a kását és még így is örülhettem mert ez egy lemondott időpont volt, amúgy csak márciusban lett volna hely.
Próbáltam utánanézni a neten, de magyarul nagyon kevés információt találtam, csak ilyesmiket de rengeteget angolul és franciául, ami úgy ahogy megnyugtatott.

Készítgettem magam lelkileg, a gyereket meg képekben. Kaptunk egy helyes kis kórházi füzetet, amin lépésről lépésre lerajzolták és szöveggel illusztrálták a teljes beavatkozást. A megérkezéstől a hipnózison keresztül egészen a szúrásig. A beavatkozás előtt 1 órával jó vastagon bekentem a vádlijait és a csípőjét érzéstelenítő krémmel, és rátekertem egy fél köteg folpackot, hogy a lehető legjobban kifejtse hatását, magyarul bedunsztoltam a lábait.

  

Még mindíg megdöbbent az a profizmus, így 10 év után is, hogy a 9 óra az tényleg 9 óra, és a 25 perces beavatkozás az tényleg 25 perc. A gyerek nem egy tárgy, akit anyának le kell fognia és el kell hallgattatnia, hogy az orvos végezhesse a dolgát. A gyerek partner, és igenis fontos, hogy a gyerek értse mi történik vele - még ha értelmileg sérült is - mert ez a beavatkozás, ha sikeres, nagyon hosszó ideig élete része lesz. Rengeteg ilyen kis tájékoztató mesefüzet létezik az EEG megmagyarázásától kezdve a vérvételig, a mandulaműtéttől az altatásig szinte minden kórházi kezelés szerepel a repertoárban. Pontról pontra a mesefüzetben leírtaknak megfelelően történt minden, bár a szúrkálásnál le kellett ülnöm pár pillanatra. Az egész délutánt azzal töltöttem, hogy figyeltem van-e változás. Este lefilmeztem, ahogy mezítláb futja megszokott kis köreit a konyhában. Én egyenlőre csak minimális változást látok, a gyógytornász és az ortopédus viszont teljes sikernek könyvelte el a beavatkozást, és várnak minket nagy szeretettel májusban vissza :)

http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/01/17/beszeljunk-a-botoxrol/