St. Nicolas

Tegnap este, Mikulás előestéjén, mint minden évben, Annabel barátnőm nappalijában probáltam kiheverni az aznapi Mikulás-csomag készítés, és egyébként az élet hozta aznapi csapások, mint nagylány szakmai gyakorlatra hurcibálása,  fiam gyógykezelése okozta posztraumás sokk , bébi fogzás, „anyaaaaaaa, a bátyám összetépte a Ninának készített maszkot” okozta hisztik fáradalmait.

A szokásos ÖTYE partinak még nevet is adunk, stílusosan Club de lecture (magyarul olvasó klub) néven fut, ahol „nos coups de cœur ou coup de gueule„* kellene beszélgetnünk, de úgy igázaból mindenről dumálunk, csak arról nem, hogy mit olvastunk vagy mit nem láttunk, de nagyon meg akartunk nézni a moziban. Természetes, hogy én megint este 10-re estem be, ezen már senki nem csodálkozik. Azon még mindig tudnak, főleg az újonnan jöttek, hogy mi a fene az a Mikulás-csomag, és minek tördelem a kezem-lábam, és bangladesi módszereket alkalmazva minek pucoltatom a kölkökkel a cipőjüket.

Szégyen, nem szégyen, a Mikulás-hagyomány Franciaországnak eme táján, Haute-Savoie-ban, a Mont Blanc lába alatt, nem létezik. Azt sem tudják mi fán terem, még talán egy-két embernek a fejében dereng valami legenda St. Nicolas-ról, és akkor itt kifújt a sztori.

Ja, miközben sztorizunk, kajálunk is ám, és Szandra innen is üzenem, hogy a túrós rétes pillanatok alatt elfogyott, ismétlem pillanatok alatt fogyott el és a mai napomat azzal kell töltenem, hogy precízen lefordítsam a receptet franciára, és elküldjem 13 e-mail címre.

Na a sztorira visszatérve, 10 évvel ezelőtt, amikor férj mosolyogva ingatta a fejét élete első Mikulás élményén Budapesten, viccesen megjegyezte, hogy erről nálunk majd szép lassan leszoksz, mert ez a hagyomány már régen kikopott a köztudatból. Franciához méltóan, azonnal hatalmas elleneállásba kezdtem. A resistance azóta is tart, és igenis a családi hagyományok között már előkelő helyen áll, olyannyira hogy férj tegnap este megvárt a buli után, és együtt kuncogva játszottunk Mikulást, dugdostuk a csokizacskókat a csizmákba, tömködtük a mandarint Kis Chloé UGG-jába, jó előre röhögve,  hogy tuti ne tudja beletenni reggel a lábát és ismerve a lányt, addig erőlteti majd a csizmahúzást, míg szétnyomja a gyümölcsöt, és villámló tekintettel, suttogva üzeni majd, “Beköplek a kicsiknek, Mikulás nem is létezik”.

Szóval férjet is elkapta a Mikulás-láz, így felnőttként. Persze az évek alatt cseleznem kellett, hiszen bármennyire is ragaszkodom ehhez az ünnephez, a környezetem mindent megtesz, hogy elbagatellizálja vagy lerombolja az élményt. „Dehát a Mikulás 24-én éjjel érkezik, minek mondasz ilyen hülyeségeket a gyerekeknek, csak megzavarod őket”. Gondolom anyósomra mindenki ráismer. Az iskolában kerek szemmel néznek és néztek a tanárok a gyerekeimre, mikor elmesélik, mi törtent éjszaka, „a Mikulás megette a sütit és megitta a tejet, amit kikészítettünk az asztalra”. Döbbent csend a tanár részéről, majd észbe kap: „Ah! St. Nicolas a passé chez vous?” (Áhhá, a Mikulás járt nálatok?). Hát igen. Ilyenkor az egész világ összeesküdik szuper anyu ellen. De az évek alatt erre is talaltám megoldást. Mikulás decemberben kétszer (!!!) teszi meg jóságos körét. Először 5-én éjjel, amikor hoz csokit, diót, mogyorót és valami apróságot (kis autót, szép hajgumit, csatot, rágókát a babának, szemceruzát a nagylánynak), és elviszi a LEVELET! Mi nem dobjuk be a postaládába, nekünk személyes kapcsolatunk van a Mikulással. Mi egyből a Mikulásnak adjuk a hosszú listát. Erre a 3 hétre olyan zsarolási rohamot tudok izzítani, mint soha egész évben. Emlékszel mennyi mindent kértél a Mikulástól? Szerinted ezt a hisztit nem látják a manók minden reggel, amit a fogmosás miatt rendezel? Szeretnél ajándékot a fa alatt? Ilyenekkel traktálom a gyerekeket. Nos igen, tökéletlen családban, tökéletlen kölkökkel, tökéletlen anya mindent bevet, hogy időben induljunk iskolába, hogy még a higiéniai kivánalmaknak is eleget tegyen a gyerek és napközben kevesebb legyen a hiszti. 10 év alatt elértem a célom, már csak egy kivánságom van. Ugye én is kérhetek valamit Mikulásra? Ötleteket kérek, hogyan készitsek virgácsot, hogy jövőre már ez se hiányozzon a csizmákból!