Karácsony

Az ez évi nagyon nehéz volt. Magamban régen eltemetett emlékek törtek elő, és bármennyire is szerettem volna elnyomni őket, annál erőszakosabban tolakodtak és jelentek meg illatokra, zenékre. Még a családi fotó doboz is előkerült és rég elfeledett karácsonyok képeit mutogattam a kolkoknek, persze a gyerekek előtt mélyen elhallgatva, milyen drámák játszódtak a "színfalak" mögött. 

Hiba volt, hogy ennyire hagytam magam ezzel az érzéssel sodródni. Amíg az elmúlt években már november közepén "díszítő, mézeskalacsot sütő" hangulatban voltam, addig ebben az évben, még arra is erőszakolnom kellett magamat, hogy ajándékokért zarándokoljak. És ami végképp elvette minden kedvemet, az az interneten egymást érő "miért kell ekkora fakszni" " stresszmentes" "hu de szar karacsonyom volt gyerekkormoban" blogbejegyzesek. De ugye az a hulye, aki elolvassa ezeket.

Szóval extrém szarul indult, aztán a végére akár be is melegedhettem volna, ha....

Na ehhez nekem most gyomor kéne, meg nem szívszorulás, majd később leírom!