A hírös Bonnard karácsonyi keresztszülők buli

Immáron harmadik éve rendeztetik meg eme remek mulatsag. Na jó, ígérem itt abbahagyom a középkori stílusú szövegelést. Tehát minden évben összegyűlnek a keresztszülők saját gyerkőceikkel mini nappalinkban és megünnepeljük együtt a karácsonyt. Hálás banda. Ők mindennek örülnek, évről évre kívánságlista alapján állítom össze a menűt. Ebben az évben, még az au-pair éveim alatt Belgiumban ellesett, tejszínes paradicsomos kagylót kínáltam fel főételnek. Persze folyt a bor és a málnás pezsgő dögivel, és mindenki jól érezte magát. Én ezt a "karácsonyi" hagyományunkat szeretem a legjobban. Ella érkezésével újabb keresztszülőkkel bővülve, immáron 10 felnőtt és 6 gyerek és 2 bébi ülte körbe az asztalt. Ilyenkor nem kell stresszelnem, hogy vajon elég jó-e amit főztem, vajon mindenki jól érzi magát. Kanapén padlón játszószobában ülve fekve játszva elvan felnőtt és gyerek, és szeretek ilyenkor csak csöndben körbenézni, figyelni a gyerekeimet, csillog a szemük amikor ajándékot bontanak, dagad a májamahogy a  játékokat megosztják balhé nélkül (természetesen fejükben a buli előtti terror mondata: - ha balhé van, nincs több buli, korán fekszel, és az ajándék megy vissza a Mikuás puttonyába), szóval el van mindenki. Ebéd után Gueno elaludt a pici 4 hónapos fiával a kanapén, mi közben csokiztunk sütiztunk, megbeszéltünk, kibeszéltünk, majd vacsiztunk (mert persze bőven maradt az ebédből vacsorára). Ez egy igazi déltől este 10-ig tartó buli. És mindig sikeres. És én szeretem. És ilyenkor fáj, hogy vége van az ünnepeknek.

Egy pár kép az ez évi buliról és a diaporama: