Összetört szívek, kivert kutyák

Ez a könyv hónapokon keresztül porosodott a polcon, még tavaly októberben találtam. Tetszett a borító, illetve én szeretem a jó vastag, olvasmányos könyveket. Úgy voltam vele, hogy majd téli délutánokon, estéken jól lesz ez nekem elalvás előtt. Aztán teltek a hetek a hónapok, és valahogy mindig furán néztem a könyv borítót. Mi a fene ütött belém, hogy én megvettem ezt a rózsaszín, ráadásul kutyákról szóló könyvet? Én, aki nem vagyok kifejezetten kutyabarát. Persze a könyv összefoglalója tetszett, és végül most nyáron győzött a "ha nincs ló, jó a szamár" effektus, amikor kifogytam minden értemes olvasnivalóból, nekifeszültem. A 100. oldal táján vettem észre, hogy ez nem is olyan rossz. A sztorija jó, a történet három csajszi életéről szól, az elvált, a meddő és a főszereplő Rachelről, 39 éves kora ellenére soha nem ment férjhez, nem szült gyerekeket, és nem is kimondottan állatbarát. Rachel PR-szakemberként dolgozik Londonban, és egy házas férfival folytat viszonyt immáron 10 éve.

Rachel élete egyik napról a másikra a feje tetejére áll, mert nem elég, hogy Oliver szakít vele, ráadásul a lány megörökli elhunyt nénikéje házát a hozzátartozó kutyamenhellyel együtt. Rachel úgy dönt, pár hétre leköltözik nagynénje házába, és megpróbálja eladni a telket a házzal és a menhellyel együtt. Persze nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez nem fog menni. :)

"Mindig azt mondom, hogy az én biológiai órám valószínűleg digitális, mert sosem hallom ketyegni."

Na szóval viszonylag gyorsan 3-4 nap alatt végeztem vele. Ha film lett volna, és valaki megkérdezte volna a véleményem, azt mondom egyszer megnézhető, és szórakoztató. Nem fogom újra és újra elolvasni, de emlékezni fogok a történetre, ha valaki egy év múlva megkérdezi miről szólt. :D