Itt a jó idő! Buli van!

Van az a pillanat, amikor tök mindegy hány gyereket hagysz hátra, egyet vagy négyet, csak ki a házból, el abból a vadállat etetőből. Vissza se nézve rohansz a kis "ünneplődben", belemenekülve a felnőtte világába. Hozzàteszem, ez az az hely,  ahova pár óra múlva simán önszántadból sétálsz vissza, szembenézve a vadakkal és közben küzdesz a macskajajjal is.
És nem árt ha mihamarabb alkoholos poharat ragadsz a kezedbe, hogy elfelejtsd az elmúlt hetek, hónapok fáradalmait. Mert kell a kikapcsolódás. Sokszor mondom, orvosi beutalóval kötelezővé kéne tenni a "csajos buli" programokat, hogy az anyukák egy picit feltöltődhessenek. 
 De úgyis jó, ha ott áll veled szemben életed NAGY szerelme (hé valamiért megcsináltattad vele azokat a kölköket, akiktől most menekülsz), csak menj. Élj, felnőtt, életet. terasz, meleg esti fuvallat és csak felnőttek körülötted. Senkinek nem kell a taknyát törölgetned, senkit nem kell a fosból kikaparni, senkinek nem kell a leckéjét ellenőrizni. Buli van!

 


Ahogy telik az idő, és persze sokasodik az üres Mojito-s poharak száma, a következő gondolatokkal szembesülők vele:
1. Mekkora egy szar anya vagyok, anyám is megmondta: - Onnantól kezdve fiam, hogy gyerekeid vannak, te nem bulizol. Te nekik élsz.
2. Aztán kámpicsorodom: - Mennyire hiányzik az a sok taknyos orr, és vajon most mit csinálhatnak, biztosan nagyon hiányzom nekik, és álmatlanul forgolódnak a mami házában, hogy mikor jön már anyu ertük. (Eközbn a nagyinál a gyerekek szanaszét kényeztetve, fagyit nyalogatnak és a késő esti filmet bambulják, miközben mami és papi már rég nyálcsorgatva alszanak mellettük).
3. Előkerül a telefonm, és a többi elázott anyukával egymás szavába vágva dicsekszübk utódaink fényképeivel. Anyám, így józanul visszagondolva, de egy szánalmas banda vagyunk.
4.  Aztán bevillan: - Még szerencse hogy nem látnak most minket, micsoda szörnyú példát mutatnánk a gyerekeinknek. Anya - apa, picit egymásba csuszva, enyhén pityókásan. Tinédzser gyerek egyből kihasználná a helyzeti előnyt.
5. Jól sikerült estét, jól sikerült éjszakával illik megkoronázni. A francba, ugye semmi hülyeséget nem csináltunk, aminek 9 hónap múlva lesz csak kézzel fogható jele?
  
És ahol mindíg elrontom a bulit....az a másnap reggel. Ahelyett hogy kialudnám a macskajajt  és délig dagonyáznék az ágyban, már hajnalban kukorékolok. Barangolok az üres gyerekszobákban és ahogy felébredtek már futok is a kölkökért, mert ugye lásd 1.pont, nem elég hogy estére lepasszoltam őket, még nappalra is hagyjam őket magukra?
Még haza sem értem velük, már a kocsiban megbánom hogy értük mentem, és nem hagytam őket késő estig a nagyszüőknél. Fáj a fejem, álmos vagyok, én csak jót akartam, megint magammal szúrtam ki. Most hallgathatom sztereóban a Jégvarázst, a kamionokat imitáló különbözú brummogó hangokat, valamelyik éppen aktuális szörnyű tini zenét végtelenített változatban, és még a bébi játékokban nem is cseréltem elemet.
Sebaj, ez az a pont, amikor hálás vagyok az előre beharangozott jövő hétvégi buliért, és már epekedve várom. 
És persze megfogadom, hogy a következő kiruccanásnál óvatosan veszem magamhoz a Mojitos poharakat. Sőt a legjobb ha kihagyom a Mojitot. A menta amúgy is mérgező növény. Csak rumot kérek, TISZTÁN!

http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/06/04/harom-gyereke-van-es-sosem-mozdul-ki/
  




   




 

Megjegyzések