A gyerek szájában az igazság: la vérité sort de la bouche des enfants
Szerintem az ember lányát-fiát csak és kizárólag egy valaki tudja a lehető legkellemetlenebb helyzetbe hozni, mégpedig a saját kölke.
Abban a pillanatban, hogy szülővé váltál, a következő aranyszabályokat kell az agyadba vésni (vegyünk egy egyszerű példát), hogy ne égesd magad szénné a családod, barátaid, és vadidegen emberek előtt.
Sosem fogom elfelejteni azt a reggelt bő 11 évvel ezelőtt. Csúcsforgalom, csurig tömött 4-es buszon ülünk Kis Chloéval. Gyerek az ölemben, az előttünk levő páros ülésen egy apuka a nagyjából 5-6 éves fiával. Apa újságba mélyedve olvas, a gyerek az ülésen ugrál. Az utazó közönség még épp csak ébredezik, vagy még nyitott szemmel alszik a buszon. A motor zúgást és a csendet néha néha megtörte az apuka hangja: - Kisfiam, hagyd abba az ugrálást! Ez elhangzott egyszer, kétszer, lehet, hogy többször is, de mert gyereknevelési kísérletének semmi foganatja nem volt, a közönség számára elég gyorsan unalmassá vált az "előadás". De egyszer csak apucinak elszakadt a cérna (ami valljuk be, mindannyiunknak elszokott szakadni egy bizonyos idő után) és pont abban a pillanatban kiabált a gyerekre, amikor a busz állt és a legnagyobb csöndben merengett mindenki, mégpedig hogy:
- Kisfiam, még hányszor mondjam, hogy ne ugrálj az ülésen?
Gyerek, valami hihetetlen természetes eleganciával az apja felé fordult, egy kaján vigyorral a száján lenézett az apjára, majd a következő mondta hagyta el a száját: - Anya hányszor mondta már neked, hogy ne pisálj a mosdóba?
Az a pillanat ott leírhatatlan volt. Amikor vagy 60 ember egyszerre kezd röhögni, de úgy, hogy a buszsofőr sem bírta abbahagyni ezzel még nagyobb forgalmi dugót okozva. A pulykavörös pasi elbújt az újságjában, nagyon iciri picire zsugorodva, a gyerek természetesen a végállomásig ugrált a széken, majd a Deák téren leszegett fejjel se jobbra se balra nem nézve, rohanva hagyta el szégyene színhelyét, a gyereket magával "repítve".
Tehát kedves Anyukák, Apukák, csak óvatosan a rossz szokásokkal a gyerek előtt, és a családi cikis történeteket csak a gyerek vevő antennáin kívűl tárgyaljátok meg, ha nem akarjátok hogy a teljes tanári kar rajtatok röhögjön, mert mondjuk csak nyitott ajtónál tudtok nagy wc-zni, vagy elalvás előtt a párnátokat morzsoljátok, mint egy bébi az alvós kendőjét.
Meséljetek, a ti gyerekeitek, hogyan tettek már titeket közröhej tárgyává?
http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/05/23/a-gyerek-szajaban-az-igazsag/
Abban a pillanatban, hogy szülővé váltál, a következő aranyszabályokat kell az agyadba vésni (vegyünk egy egyszerű példát), hogy ne égesd magad szénné a családod, barátaid, és vadidegen emberek előtt.
- Mindíg, mindenre gondolni kell, mert (positörlő, több váltás pelenka, váltásruha - azt hiszed viccelek kezdő anyu?)
- Bármi megtörténhet, ezért (egy életre bevésődik az agyadba amikor ülsz a buszon, és érzed, hogy a meleg pisi folyik a lábadon, majd ezzel a farmerral caplatsz hazáig, alvó gyerekkel a karodon a minusz 10 fokban)
- Inkább többször kérdezz, mint egyszer sem, de még így is (lásd: kell-e pisilni mielőtt elindulsz a poronttyal otthonról)
- Csak magadra és a saját ösztöneidre hallgass!
Sosem fogom elfelejteni azt a reggelt bő 11 évvel ezelőtt. Csúcsforgalom, csurig tömött 4-es buszon ülünk Kis Chloéval. Gyerek az ölemben, az előttünk levő páros ülésen egy apuka a nagyjából 5-6 éves fiával. Apa újságba mélyedve olvas, a gyerek az ülésen ugrál. Az utazó közönség még épp csak ébredezik, vagy még nyitott szemmel alszik a buszon. A motor zúgást és a csendet néha néha megtörte az apuka hangja: - Kisfiam, hagyd abba az ugrálást! Ez elhangzott egyszer, kétszer, lehet, hogy többször is, de mert gyereknevelési kísérletének semmi foganatja nem volt, a közönség számára elég gyorsan unalmassá vált az "előadás". De egyszer csak apucinak elszakadt a cérna (ami valljuk be, mindannyiunknak elszokott szakadni egy bizonyos idő után) és pont abban a pillanatban kiabált a gyerekre, amikor a busz állt és a legnagyobb csöndben merengett mindenki, mégpedig hogy:
- Kisfiam, még hányszor mondjam, hogy ne ugrálj az ülésen?
Gyerek, valami hihetetlen természetes eleganciával az apja felé fordult, egy kaján vigyorral a száján lenézett az apjára, majd a következő mondta hagyta el a száját: - Anya hányszor mondta már neked, hogy ne pisálj a mosdóba?
Az a pillanat ott leírhatatlan volt. Amikor vagy 60 ember egyszerre kezd röhögni, de úgy, hogy a buszsofőr sem bírta abbahagyni ezzel még nagyobb forgalmi dugót okozva. A pulykavörös pasi elbújt az újságjában, nagyon iciri picire zsugorodva, a gyerek természetesen a végállomásig ugrált a széken, majd a Deák téren leszegett fejjel se jobbra se balra nem nézve, rohanva hagyta el szégyene színhelyét, a gyereket magával "repítve".
Tehát kedves Anyukák, Apukák, csak óvatosan a rossz szokásokkal a gyerek előtt, és a családi cikis történeteket csak a gyerek vevő antennáin kívűl tárgyaljátok meg, ha nem akarjátok hogy a teljes tanári kar rajtatok röhögjön, mert mondjuk csak nyitott ajtónál tudtok nagy wc-zni, vagy elalvás előtt a párnátokat morzsoljátok, mint egy bébi az alvós kendőjét.
Meséljetek, a ti gyerekeitek, hogyan tettek már titeket közröhej tárgyává?
http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/05/23/a-gyerek-szajaban-az-igazsag/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése