Chute! Bébé dort!
Imádom az estéket. A meleg párás levegő még szállingózik a fürdőszobából, babaillatot árasztva. A fények tompák, minden gyerekszobában csönd, nyugalom honol. 14 hónapja ez a kedvenc pillanatom. Pici babámmal befészkelődünk a babaszoba karosszékébe, körbepárnázzuk magunkat, és évszaknak megfelelően hallgatjuk a "csendet". Most éppen tavasz van, és egymás szemébe nézve beszélgetünk. Elmesélem neki mit hallunk éppen: a nyugovóra térő madarak csicsergését, tücsök ciripelését, pici patak csobogását, távoli harang kongását, a tehenek kolompolását ahogy vonulnak aludni. Ez a mi pillanatunk.
Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy ilyen gyorsan növekedjen, holott nap mint nap rácsodálkozom milyen ügyes, értelmes, érdeklődő totyogóvá cseperedett. Alig pár hónapja még elfért a bal karomban, ma már lóg mindenfelé keze lába.
Pici teste az enyémhez simul, érzem az illatát. Hallgatom a szuszogását, és miközben együtt hintázunk, még elfogyasztja az utolsó bibi tartalmát. Pici puha kezei az ujjaimal játszanak, símogatják, és az alvós doudout morzsolják. Érzem, ahogy elernyed a pici test.
Ilyenkor nem számít az idő. Csak mi ketten vagyunk.
Ha elalszik evés közben még utolsó puszit homlokára cuppantva fülébe súgva jó éjszakát kívánok, és puha babatakarójába burkolózva mély álomba merül.
Ha még ébren van de a cumisüveg kiürült, huncutul mosolyogva belebújuk a nyakamba, puszi, fülbe suttogás után beteszem az ágyába, betakarom, ő pedig elbújik a takaró mögött, majd hirtelen lerántja a fejéről és hangosan kuncog. Kukucs anyu. Még egy utolsó simítás a puha babaarcon, és máris fordul az oldalára. Jó éjszakát szerelmem.
Pontosan 5 hetes és 1 napos kora óta alussza át az éjszakát. Ez itt Franciaországban teljesen normális. Nekem a negyedik gyereknél sikerült elérnem, és megértenem. Vajon miért nem hallgattam rájuk előbb, az előző gyereknél. miért a saját automatizmusaimhoz ragaszkodtam, a saját belém nevelt "a gyerek sír, kellesz neki, rohanj azonnal" elvekhez?
A negyedik babánál, még mielőtt megszületett, már tudtam, ismertem a "francia formulát" és tudatosan alkalmaztam. Az első pillanattól kezdve. A franciák altatási történetei túl szépnek tűntek, hogy igazak legyenek, de azt mondtam, adok neki egy esélyt. Veszteni valóm nincs.
Bárhol néztem is utána, a legfontosabb minden cikk, könyv mondanivalója a következő:
"Bármilyen korű a gyerek, nagyon lényeges valóan elhinni, hogy átfogja aludni az éjszakát.""Ha nem hiszel benne, a gyerek érzi az aggodalmat, és nyugtalan lesz. Egy nyugodt, magabiztos anyuka, nyugodt babát eredményez."
A másik nagyon fontos dolog, hogy megfigyeld és megismerd a babádat. Az első hetekben a babának az anyja mellett a helye. DE! Nappal nappal van, világos, még amikor alszik is az újszülött világos szobában, zajban, az anyja mellett a helye. Ha vannak testvérei meg kell szoknia a zajt. A nappal fénnyel, zajjal jár. Az éjszaka csönddel, sötétséggel. Nem szabad lábujjhegyen járkálni, csak mert kisbaba érkezett a családba. Így tanulja meg a nappal mozgalmassága, és az éjszaka nyugalma között a különbséget. "A franciák számára a kisbaba aludni tanítása nem a lusta szülők önző stratégiája, hanem az első, döntő fontosságú lecke az önállóságról."
Tehát fontos a napirend, fontos, a magabiztos anya, de mi kell még a sikerhez, mit jelent "megtanítani" aludni a babát?
A "szünet" a kulcsszó. Ezt a gyerekorvosunk is megerősítette: - Amikor a baba felsír álmából akár nappal akár éjjel, nem szabad egyből odaugrani hozzá. Adjuk meg neki a lehetőséget, hogy megnyugtassa magát. Az újszülöttek alvási cilusa kb. 2 óra, és teljesen rendjén való, hogy felsírnak álmukból ébredve. Ha egy picit hagyjuk őket, megtanulják összekötni az alvási ciklusokat. Ha a szülő egyből hozzá rohan, és rosszul kódolja (ami az első 6 hétben teljesen természetes, ez tanulási időszak az anyának is) a sírás forrását, a baba nehezebben tanulja meg összekötni ezeket a ciklusokat. "
Ahogy telik az idő, az anya megtanulja milyen az éhség a sírása, milyen a fájdalom sírása, és milyen az "unatkozom, gyere szórakoztass' sírás közötti különbség. "Éppen ezért, mivel az anya az elején még nem ismeri sírás-sírás között a különbséget, hagyjuk a baba ösztöneit is kibontakozni. Még fontosabb hogy ez a lehetőség csak nagyon rövid ideig áll fenn, a babák négy hónapos korára már kialakulnak a rossz szokások. Nyilván, ha a baba nem nyugszik meg pár perc után meg kell etetni. Ha látjuk hogy húzza magát össze görcsösen, akkor valószínúleg kólikás fájdalma van, ezt csillapítani kell, de nem ok nélkül mondják, hogy a gyermekágyi időszak a legszebb, a legintimebb és a legnehezebb időszak egy anya életében."
Tehát magabiztos anya, napirend, és a "szünet"!
És a legfontosabb: " A francia szülők nem várják el a babájuktól, hogy amint megszületik, máris jól aludjon. de mire a szétdarabolt éjszakák elviselhetetlenné válnának- általában mire a kicsi eléri a két-háromhónapos kort - addigra véget is érnek."
És igazuk lett, mert hittem benne. Pici babám érezte, hogy már a végét járom, már kezdek zombivá változni. Az éjszakákat együtt töltöttük, szopizott, majd ha még volt erőm az ágy melletti bölcsőben, vagy mellettem az ágyban durmolt két szoptatás között, de a vége felé (a frászt hozva rám) ébredtünk úgyis, hogy a karomból lógott lefelé (ezért mindíg az ágy közepén szoptattam).
Pontosan 5 hetes volt amikor az éjféli etetés után legközelebb 5óra után pár perccel ébredt. Eljött a pillanat. Tudtam, Megtanulta. Megtanulta összekötni az alvás ciklusokat. A következő éjszakát már a szobájában, az ágyában töltötte a pelusával amivel szoptattam. Ott volt az illatom, az ágy melege. Az éjféli szoptatás után lefektettem és reggel 7-kor ébredt. Megtanulta átaludni az éjszakát. Azóta is, ha nem beteg, ha nem jön a foga, az éjszakáink teljes nyugalomban telnek:D
Mondtam már, hogy én imádom az esti altatást 4 gyerekkel?
Idézetek: Pamela Druckerman: Nem harap a spenót című könyvébőlPontosan 5 hetes és 1 napos kora óta alussza át az éjszakát. Ez itt Franciaországban teljesen normális. Nekem a negyedik gyereknél sikerült elérnem, és megértenem. Vajon miért nem hallgattam rájuk előbb, az előző gyereknél. miért a saját automatizmusaimhoz ragaszkodtam, a saját belém nevelt "a gyerek sír, kellesz neki, rohanj azonnal" elvekhez?
A negyedik babánál, még mielőtt megszületett, már tudtam, ismertem a "francia formulát" és tudatosan alkalmaztam. Az első pillanattól kezdve. A franciák altatási történetei túl szépnek tűntek, hogy igazak legyenek, de azt mondtam, adok neki egy esélyt. Veszteni valóm nincs.
Bárhol néztem is utána, a legfontosabb minden cikk, könyv mondanivalója a következő:
"Bármilyen korű a gyerek, nagyon lényeges valóan elhinni, hogy átfogja aludni az éjszakát.""Ha nem hiszel benne, a gyerek érzi az aggodalmat, és nyugtalan lesz. Egy nyugodt, magabiztos anyuka, nyugodt babát eredményez."
Tehát fontos a napirend, fontos, a magabiztos anya, de mi kell még a sikerhez, mit jelent "megtanítani" aludni a babát?
A "szünet" a kulcsszó. Ezt a gyerekorvosunk is megerősítette: - Amikor a baba felsír álmából akár nappal akár éjjel, nem szabad egyből odaugrani hozzá. Adjuk meg neki a lehetőséget, hogy megnyugtassa magát. Az újszülöttek alvási cilusa kb. 2 óra, és teljesen rendjén való, hogy felsírnak álmukból ébredve. Ha egy picit hagyjuk őket, megtanulják összekötni az alvási ciklusokat. Ha a szülő egyből hozzá rohan, és rosszul kódolja (ami az első 6 hétben teljesen természetes, ez tanulási időszak az anyának is) a sírás forrását, a baba nehezebben tanulja meg összekötni ezeket a ciklusokat. "
Ahogy telik az idő, az anya megtanulja milyen az éhség a sírása, milyen a fájdalom sírása, és milyen az "unatkozom, gyere szórakoztass' sírás közötti különbség. "Éppen ezért, mivel az anya az elején még nem ismeri sírás-sírás között a különbséget, hagyjuk a baba ösztöneit is kibontakozni. Még fontosabb hogy ez a lehetőség csak nagyon rövid ideig áll fenn, a babák négy hónapos korára már kialakulnak a rossz szokások. Nyilván, ha a baba nem nyugszik meg pár perc után meg kell etetni. Ha látjuk hogy húzza magát össze görcsösen, akkor valószínúleg kólikás fájdalma van, ezt csillapítani kell, de nem ok nélkül mondják, hogy a gyermekágyi időszak a legszebb, a legintimebb és a legnehezebb időszak egy anya életében."
Tehát magabiztos anya, napirend, és a "szünet"!
És a legfontosabb: " A francia szülők nem várják el a babájuktól, hogy amint megszületik, máris jól aludjon. de mire a szétdarabolt éjszakák elviselhetetlenné válnának- általában mire a kicsi eléri a két-háromhónapos kort - addigra véget is érnek."
És igazuk lett, mert hittem benne. Pici babám érezte, hogy már a végét járom, már kezdek zombivá változni. Az éjszakákat együtt töltöttük, szopizott, majd ha még volt erőm az ágy melletti bölcsőben, vagy mellettem az ágyban durmolt két szoptatás között, de a vége felé (a frászt hozva rám) ébredtünk úgyis, hogy a karomból lógott lefelé (ezért mindíg az ágy közepén szoptattam).
Pontosan 5 hetes volt amikor az éjféli etetés után legközelebb 5óra után pár perccel ébredt. Eljött a pillanat. Tudtam, Megtanulta. Megtanulta összekötni az alvás ciklusokat. A következő éjszakát már a szobájában, az ágyában töltötte a pelusával amivel szoptattam. Ott volt az illatom, az ágy melege. Az éjféli szoptatás után lefektettem és reggel 7-kor ébredt. Megtanulta átaludni az éjszakát. Azóta is, ha nem beteg, ha nem jön a foga, az éjszakáink teljes nyugalomban telnek:D
Mondtam már, hogy én imádom az esti altatást 4 gyerekkel?
http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/05/30/pszt-a-baba-alszik/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése