Fontos, hogy jó humorérézéke legyen egy szülőnek?
Azon kapom magam étteremben, bevásárlásnál, vagy csak a pirosban állva, hogy a gyerekes szülőket figyelem. Az arcukat, ahogy beszélnek a gyerekekkel, ahogy hozzájuk fordulnak, és persze jól megkuksizom a kölköket is (valahogy minden gyerek sokkal jobban viselkedik, mint az enyémek). Meglepődve konstatálom minden alkalommal: mindenki olyan nagyon komoly. Olyan nagyon komolyan veszi az anyaságát, apaságát. De miért?
Lehet, hogy régebben, még a gyerekek előtt ők is viccesebbek, felszabadultabbak voltak , csak a gyerekek és a szülői feladatok tették őket ilyen morózussá (szegények ), vagy nem is tudom. Úgy járnak kelnek, mintha otthon felejtették volna a humorérzéküket. Szegény szülők. És szegény gyerekek .
Valamelyik nap megint összekaptunk a férjjel a 16 éves miatt. Mert Ő mint APA (csupa nagy betűvel) megtiltja, hogy az ő ici pici kicsi lánya mászkáljon a barátnőivel a bevásárló központban, ne illegesse magát a fiúk előtt, és különben is, hogy mert mást felvenni, mint rugdalódzót.
Néztem, ezt az értelmes embert, és megkérdeztem tőle: -Cica, dehát te is voltál 16 éves.Már nem emlékszel?
- Hát ez az a franc egye meg. Nagyon jól tudom mit gondol az a sok kis mitugrász amikor ránéznek az én gyönyörű ici pici kicsi lányomra.
Aztán persze elröhögtük magunkat, és elnosztalgiáztunk hogyan is tellt vasfüggönyön innen és túl a tinédzserkorunk. Nagyjából ugyanabban a hormonális érzelmi nyomorban, talán csak a díszlet volt más. Egymás szavába vágva beszéltünk szülői megnemértésről, szigorról. És megállapítottuk, hogy az egy másik korszak volt, most sokkal komolyabban kell venni a gyerekek biztonságát, főleg egy ennyi idős lányét. Ne legyintsetek, ez egy szuper komoly probléma, de megbeszéltük, hogy megpróbálunk kicsit leszállni a lányról, és hagyjuk élni.
A fenti konszenzus pár hétig bírt csak életben maradni, amikor is az ici pici kicsi lány egyik este (este....éjszaka, már éjfél is elmúlt és mindenki az igazat álmát aludta) úgy gondolta, hogy az ablakot fogja bejárati ajtóként használni. Gondolta sétálgat egyet a környékbeli, vele egykorú, szülők által meg nem értett galerivel. Csakhogy. A bejárati ajtót nem használhatta, hiszen ha kikapcsolja a riasztót az hangot ad, főleg férj telefonján, elkezd egyből pittyegni az apps. Az ablakot választotta, de a kutyáját a szobájában hagyta. Mire ébredt apa éjfélkor? Hogy vonyít a kutya, aki normál esetben a hátán fekve tappancsait a falra támasztva alszik ilyentájt. Apa kiugrott az ágyból, feltépte ici pici kicsi lány szobájának ajtaját, a szoba üres, az ablak tárva nyitva, a kutya pedig örül, hogy végre valaki meghallotta őt. Férj kirohant az utcára, és haza parancsolta a gyereklányt, aki a sarokig sem jutott el. Addigra már én is letántorogtam a bejárati ajtóhoz, és könyörögve suttogtam , hogy el ne kezdjen ordítani a gyerekkel, mert ha felébreszti a kicsiket, biztos hogy kicsinálom itt az utca közepén. De közben elkezdtem röhögni, mert a látvány egy szar hatodosztályú vígjáték jelenete volt. A kölöknek odavakkantottam egy "Pancser" megjegyzést. Persze a gyerek mivel védekezett? - Nézd Anya is röhög! Te apa! Tényleg öltözz már föl, szétégettél mindenki előtt ezzel az alsógatyával.
Ekkor már a járólapon fekve vinnyogtam a röhögéstől. Férj 200-as vérnyomással futkosott föl-alá, én a könnyeimet törölgettem, a gyerek meg puffogott, mert el lett kobozva a telefonja. Na hát nem unatkozunk kérem!
Na tehát, miért fontos, hogy a szülő megtartsa a humorérzékét az évek során?
- Mert ez megmenthet egy csomó kínos helyzettől
- Mert a humor segítségével talán kihúzod, hogy diliházba kerülj, mire a kölykeid felnőttek lesznek
- Mert ez a legjobb módja, hogy zavarba hozd az utódod, a végén te leszel a cool anyu vagy apu, és már messze nem olyan "megnemértett" lesz az a kamasz
- Mert az élet sokkal szebb, ha sokat nevetünk, francba a nevető ráncokkal. Tudod, nevetés terápia, hallottál már róla? Ha te jól vagy, a környezeted is jobban érzi magát.
http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/05/21/fontos-hogy-jo-humorerezeke-legyen-egy-szulonek/
Na megyek, beöltözök indián főnöknek, hagy ugráljanak körbe a kölkeim, majd amikor hazaér apa hullafáradtan, levadásszuk és kikötözzük az almafához, úgyis mindíg nyavajog, hogy szar az idő, és nem tudunk eleget a kertben játszani.
Lehet, hogy régebben, még a gyerekek előtt ők is viccesebbek, felszabadultabbak voltak , csak a gyerekek és a szülői feladatok tették őket ilyen morózussá (szegények ), vagy nem is tudom. Úgy járnak kelnek, mintha otthon felejtették volna a humorérzéküket. Szegény szülők. És szegény gyerekek .
Valamelyik nap megint összekaptunk a férjjel a 16 éves miatt. Mert Ő mint APA (csupa nagy betűvel) megtiltja, hogy az ő ici pici kicsi lánya mászkáljon a barátnőivel a bevásárló központban, ne illegesse magát a fiúk előtt, és különben is, hogy mert mást felvenni, mint rugdalódzót.
Néztem, ezt az értelmes embert, és megkérdeztem tőle: -Cica, dehát te is voltál 16 éves.Már nem emlékszel?
- Hát ez az a franc egye meg. Nagyon jól tudom mit gondol az a sok kis mitugrász amikor ránéznek az én gyönyörű ici pici kicsi lányomra.
Aztán persze elröhögtük magunkat, és elnosztalgiáztunk hogyan is tellt vasfüggönyön innen és túl a tinédzserkorunk. Nagyjából ugyanabban a hormonális érzelmi nyomorban, talán csak a díszlet volt más. Egymás szavába vágva beszéltünk szülői megnemértésről, szigorról. És megállapítottuk, hogy az egy másik korszak volt, most sokkal komolyabban kell venni a gyerekek biztonságát, főleg egy ennyi idős lányét. Ne legyintsetek, ez egy szuper komoly probléma, de megbeszéltük, hogy megpróbálunk kicsit leszállni a lányról, és hagyjuk élni.
A fenti konszenzus pár hétig bírt csak életben maradni, amikor is az ici pici kicsi lány egyik este (este....éjszaka, már éjfél is elmúlt és mindenki az igazat álmát aludta) úgy gondolta, hogy az ablakot fogja bejárati ajtóként használni. Gondolta sétálgat egyet a környékbeli, vele egykorú, szülők által meg nem értett galerivel. Csakhogy. A bejárati ajtót nem használhatta, hiszen ha kikapcsolja a riasztót az hangot ad, főleg férj telefonján, elkezd egyből pittyegni az apps. Az ablakot választotta, de a kutyáját a szobájában hagyta. Mire ébredt apa éjfélkor? Hogy vonyít a kutya, aki normál esetben a hátán fekve tappancsait a falra támasztva alszik ilyentájt. Apa kiugrott az ágyból, feltépte ici pici kicsi lány szobájának ajtaját, a szoba üres, az ablak tárva nyitva, a kutya pedig örül, hogy végre valaki meghallotta őt. Férj kirohant az utcára, és haza parancsolta a gyereklányt, aki a sarokig sem jutott el. Addigra már én is letántorogtam a bejárati ajtóhoz, és könyörögve suttogtam , hogy el ne kezdjen ordítani a gyerekkel, mert ha felébreszti a kicsiket, biztos hogy kicsinálom itt az utca közepén. De közben elkezdtem röhögni, mert a látvány egy szar hatodosztályú vígjáték jelenete volt. A kölöknek odavakkantottam egy "Pancser" megjegyzést. Persze a gyerek mivel védekezett? - Nézd Anya is röhög! Te apa! Tényleg öltözz már föl, szétégettél mindenki előtt ezzel az alsógatyával.
Ekkor már a járólapon fekve vinnyogtam a röhögéstől. Férj 200-as vérnyomással futkosott föl-alá, én a könnyeimet törölgettem, a gyerek meg puffogott, mert el lett kobozva a telefonja. Na hát nem unatkozunk kérem!
Na tehát, miért fontos, hogy a szülő megtartsa a humorérzékét az évek során?
- Mert ez megmenthet egy csomó kínos helyzettől
- Mert a humor segítségével talán kihúzod, hogy diliházba kerülj, mire a kölykeid felnőttek lesznek
- Mert ez a legjobb módja, hogy zavarba hozd az utódod, a végén te leszel a cool anyu vagy apu, és már messze nem olyan "megnemértett" lesz az a kamasz
- Mert az élet sokkal szebb, ha sokat nevetünk, francba a nevető ráncokkal. Tudod, nevetés terápia, hallottál már róla? Ha te jól vagy, a környezeted is jobban érzi magát.
http://nemharapaspenot.cafeblog.hu/2014/05/21/fontos-hogy-jo-humorerezeke-legyen-egy-szulonek/
Na megyek, beöltözök indián főnöknek, hagy ugráljanak körbe a kölkeim, majd amikor hazaér apa hullafáradtan, levadásszuk és kikötözzük az almafához, úgyis mindíg nyavajog, hogy szar az idő, és nem tudunk eleget a kertben játszani.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése