Szünet...iskolaszünet...már megint?

Az iskolai élet és ezáltal az iskolai szünetek itt Franciaországban egy kicsit másképp zajlanak (mint egyébként sok minden más is), mint a magyar iskolai rendszerben. Hogy jobb-e vagy sem, ne kérdezzétek tőlem, az én gyerekeim már a francia rendszeren nőttek fel, nincs összehasonlítási alapom.  Màr hozzászoktunk az iskolai ritmushoz. 

Ez a "ritmus" dolog mindenben visszaköszön, Ahogy Pamela Druckerman fogalmaz a Nem harap a spenót című könyvében: "A francia szülők annyit beszélnek a ritmusról, hogy az ember már már azt hiszi, rockegyüttest készülnek alapítani, nem pedig gyereket akarnak nevelni."

 Ritmusra  növekszik a gyerek,  ritmikus a napja, az alvási periódusa, az étkezése, és persze az iskolai élete is.

 

Az ország, mivel hatalmas, és tele van gyerekkel (soha nem felejtem megemlíteni, ebben az országban születik a legtöbb gyerek egész Európában), ha egyszerre küldenék az összes kölköt vakációra, egyszerre menne el az összes szülő szabira, összeomlana az ország gazdasága egy pillanat alatt. 3 zónára van felosztva az ország, A, B és C rendszerben. 

A szeptemberi iskolakezdéstől számítva 6 hét suli , majd 2 hét őszi szünet, majd 6 hét szünet és máris itt a karácsony. Aztán jön a nagy variálás a síszünettel, sajnos ebben az évben mi voltunk a nagy vesztesek (igazságosan elosztják a zónák között, ebben az évben mi szívunk) a 6 hét iskolai munka helyett 8 hét suli után érkezik a jól megérdemelt pihenés. És ez így megy július elejéig. 6 hét suli, 2 hét tavaszi, megint 6 hét suli, és július elejétől 8 hét jól megérdemelt szabadság. Pihenés, hawaii dj a kölköknek.

Múlt hét végén, miközben naptárainkat egyeztettük férjjel, rémülten konstatáltam:
- Mon Dieu! Déja?
Férjnek kiesett a toll a kezéből, rémült kifejezés az ő arcán is. Aha, leesett neki is.
- Ugye tudod, hogy nem tudok szabadnapot kivenni, könyvvizsgálók a nyakamon, év végi könyvelés zárás, örülök ha este 9-kor hazaérek.
- Hát ezért is sikoltozom, tudom, hogy nem számíthatok rád!

Hát bakker én vállalom. Én rettegek az iskola  szünetektől. Túl sok gyerek a házban (nem, nem csak az én négy sajátom, az gyerekjáték). De ez alatt az idő alatt, mintha gyerek szállodát működtetnék, amiben én vagyok az egyetlen animátor, a bohóc, a tündér és a rossz zsaru. Tiszta Club Med, medence, sunshine, koktél nélkül. Pénz helyett csak erkölcsi megbecsülést kapok a dolgozó anyuktól, akik megmentőként néznek rám, mert legalább 1-2 napra nem kell azon aggódniuk ki vigyáz a gyerekeikre. A kedvencem a "szeretlek, imádlak, tu es une amour" tekintet, amit HTB anyuktól kapok, mert megszabadítom a kölkeitől őket pár órára vagy napra. Miért a kedvencem? Kell ezt magyarázni? Ebben benne van az összekacsintás, a szerelmes várakozás, a remény, hogy majd pár nap múlva én is ugyanezzel a "pilla villogtatással" szabadulok valamelyik gyerekemtől.

Minden anya, még a legtökéletesebb is titkon retteg (soha nem fogja bevallani) az iskola szünettől. Elkezdtem listát írni, melyik nap, hány gyerek, mi a program, mik a kötelező programok. Logisztika, könyvelés, rendezvény szervezés, higiénia menedzsment. Soroljam egyszerre hány munkakört lát el egy anya? És azt, hogy hány listával kelek és fekszem per nap? Szerintem nem kell, minden anya tudja miről beszélek. Miért rettegek?

Mert:

- Mert egyedül otthon 2 hétig a kölkeiddel, és a vendég gyerekekkel, ha nincs segítséged komoly mentális és auditív károsodással járhat (konkrétan én kötelet keresek a pincében, és egy erős faágat a délutáni sétánál)

- Mert a  szünetben a kölkök késő este fekszenek, és hajnalban kelnek. Isten ments, hogy lemaradjanak valamiről, már reggel 6-kor a fejeden ugrálnak, és követelik a reggelit, az azonnali indulást a hegyre síelni, vagy a Nintendot, számítógépet, Barbiet (tetszőleges, helyettesítsd be a gyerekeid korának megfelelően) amit előző este éjfélkor koboztál el tőle, mert a paplan alatt még ezzel játszott 

- Mert a házban, lakásban megmozdulni, balesetmentesen közlekedni lehetetlen. Játékok, szétdobált sícipők, kesztyűk, koszos zoknik hevernek mindenhol. Majd elpakolsz, összetakarítasz, majd! Majd ha vége a szünetnek.

- Mert 5 percenként szakítják föl a hűtőajtót: Anya mi a kaja? Anya nincs mit enni! felkiáltásokkal kísérve, holott az egész napot a  konyhában töltöd.

- Mert egyszerre a saját 4 gyerekeden kívűl még másik hármat kéne moziba, játszóházba, szülinapi bulira vinni, de ehhez egy BKV buszt kellene bérelned.

- Mert rájössz, hogy a memóriád még mindíg működik. Na nem a rövid távú, mert ugyanúgy ott felejted a babakocsit a parkolóban, visszarohansz, hogy biztosan bezártad-e a lakasajtót és sorolhatnám. De a második hét végére tutira tudod kívűlről az Aranyhaj, Toy Story, Verdak stb. (tetszőlegesen helyettesítsd be) dialógusait, és dalait, sőt azon veszed észre magad, hogy amikor végre  este a zuhany alatt állsz, ezt dúdolgatod: Mikor lesz mindennek vége már?

És aztán vége lesz a szünetnek, és elszorult szívvel nézed az elkámpicsorodott gyerek arcokat, ahogy elindulnak hétfő reggel iskolába. Nem lesz napközben puszi a fejre, Anya ölelj meg, Anya hozzád bújhatok?  

Becsukod az ajtót, rémülten felsóhajtasz a játék és szenyeshalmok láttán, és elképzeled egy pillanatra: lesétálok a hűtőhöz és kiveszem a még karácsonykor bekésztített, de soha fel nem bontott pezsgőt a hűtőből, maxig csavarom a Tv hangerőt és együtt énekelem.....

Aha mit is? Hol tartotam? Vegyük elő a listát! Mosógép, bevásárlás, szerdán gyógytorna csekket írni..és máris beszippantott a mókuskerék. És máris énekelem: Mikor is kezdhetnék élni már? 

http://www.nlcafe.hu/csalad/20140306/franciaorszag-oktatas-szunet/