Mutain de Mordel de l’Herbe ! (gyerekbiztos "szalon"káromkodás)

Elterveztük, megbeszéltük, akkor randi hétvége. A heti hajtást egy laza szombat esti Valentin napi vacsi-mozival megkoronázzuk. Péntek délután megérkeztek a vörös rózsáim (zuram nagyon ki akart tenni magaért), papa l `amour még a lányait is elérte a rózsaszín rózsákal. Öröm, boldogság.

Melyik anyának nem volt még ilyen érzése, hogy " bacca meg, pedig éreztem, pedig tudtam, miért nem csináltam, miért nem szóltam, pedig, tudtam, tudtam, az a bizonyos ANYAI ÖSZTÖN - vagy akárminek is nevezik," nekem ez a típikus BMPT = baxxa meg pedig tudtam érzés.

Bármit megtennél, hogy elkerüld azt ami a BMPT érzést követi:

- hogy miért nem húztam egy zacskót a fekemre, és kezdtem el fojtogatni magam

- hogy miért nem tetováltattam egy nagy Szeretlek Teri szív nyíllal áthózva tetoválást  a homlokomra

- hogy miért nem költöztettem ide az anyósomat, és akkor most ő szívna (na ezt a  gondolatot, gyorsan visszaszívom)

Szóval, hogy a tárgyra térjek. Péntek este. Nagylány barátnőhöz átvonul síelés és történelem project befejezés céljából. Esti fektetés a három picivel. Emma, Edi megvacsizva, fürdve, fogmosva, mesét olvasva ágyban szunyókál. 

Ella még megissza az utolsó cumisüvegét, de már hallom a szörcsögést. Áààààà bealudt a gyerek, már nem megyek le leszívni az orrát. Csak felébresztem és szenvedhetek a BabyTv előtt újabb fél órát mire megint befáradna. BMPT, de nem mozdulsz, mert már megitta az egész tejet, már nagyon bealudt, ernyedten fekszik a karomba, ha most elkezdem a Nasivin-nal erőszakolni már nem fél óra hanem 1 óra BabyTv szenvedés jön, hogy behipnotizálja. Megpuszilgatom az édes baba csomagot, magamhoz ölelgetem, végig ömlengem a foteltől a kiságyig azt a három lépést, hogy mennyire szeretem, aludjon jól. Betakar, utolsó simi, hangos VÉGRE sóhaj, behajatom az ajtót, utolsó körséta minden szobában, mélyen alvó szuszogó hangok. 

Este 9 óra. Érzem, ahogy kezdenek kisímulni a ráncaim és az idegrendszerem, érzem. Mindjárt jön férj haza. Nem részletezem, a kép magáért beszél:

Amikor felcsattan a baba sírás. Nem az a "cherche son sommeil" sírás, az az igazi, fájdalmas babasikoly. BMPT BMPT BMPT a francba, francba, francba.

Este fél 11. A két nagyobbik alszik 8000 méter mélyen. Baba orrán száján ömlik a takony, kapkodja a levegőt, hatalmas krokodil könnyek, bűvészeket megszégyenítve már a fél alvós pelenkája eltűnt a szájában, és csak rágja, rángatja. Igen hölgyeim és uraim. Nem elég hogy megint benyalta az egyik nagyobb tesó nyavajáját, amit egyszerű pár orrfújással és orrcseppel elintézünk, még jön az a nyomorult fog is. Most éppen alul. 

Férj nagyon előzékenyen: - Cica feküdj vissza, mindjárt kelned kell (Edinek szombaton iskolai programja volt, az iskola busz reggel 7-kor nálunk kezdett), menj, aludj.

Ugye mondtam, már hogy nagyon gonosz is tudok lenni. Mondom magamban, szívem ha azt hiszed, hogy majd csak egyszerűen beteríted apai szereteteddel, akkor nagyon rossz lóra tettél, de jó. Úgyis mindíg mindenki azt mondja, hogy nem adok elég feladatot apának. Nem hülye, megoldja.

A következő 2 órában hiába próbáltam elaludni, forogva hallgattam a kétségbeesett apai próbálkozásokat, hogy apa legkisebb hercegnője 11 hónapos fogzó, taknyos bébi visszaaludjon. 2 óra forgolódás  után leballagtam, megkérdezni, hogy mikor is adta be a fájdalomcsillapítót a gyereknek. Néz rám boci szemekkel: - A mit?

Itt azért kezdett elgurulni a gyógyszerem. Látja, hallja hogy szenved a gyerek, és nem ad neki fájdalomcsillapítót? Aztán elkezdtem morogni (igen tudom, ez az én specialitásom), hogy bakker ha neki fáj valamilye, akkor kirámolja a gyógyszeres dobozt, de a gyereknek nem árt a fájdalom, edződjön. 

Beadtam a gyógyszert és kérdem: - Megitattad? Újabb nagy kérdőjel a homlokán! - Mivel?

Hajnali 1 óra, gyerekben bent a Dolipran, és 200 ml tápszer. Na akkor még egy 20-30 perc mire hat a kúp: - Menni fog az altatás? - Persze Drágám, menj feküdj le mindjárt kellned kell.

Megint elballagok az ágyig, de most már olyan fáradt voltam, hogy egyből elaludtam. Arra ébredtem úgy 2 óra magasságában, hogy a gyerek felsír, mert apja megprobálja bevarázsolni afélájult gyereket a babaágyba. Sietős léptek a lépcsőn, rohan le vele a nappaliba, nehogy a nagyokat felébresszék. Újra visszaalszom. 

Hajnali 4 óra, gyerek szenvedve nyüszít, lebattyogok, újra leszívjuk az orrát, újra orrcsepp, jön a nagyágyú Advil, eddig bírta zuram. Beborul a kanapé párnái közé, én babát csitítok sikeresen, elalszik, máris reggel 5 óra van. Zombiként gondolkodom. Lefeküdjek? Most már minek? 1 óra múlva már ébredhetek is, csak annál nyomibb leszek. Nespresso be, ember meg sem moccan a hangra, 2 dl kávé csodákat tesz. 

Mire reggel 9-kor férj magához tért, Nagyon pörögsz felkiáltással, már elindítottam 2 mosógépet, 1 szárítót, a mosogatógépet kipakoltam, megcsináltam az online heti bevásárlást a Leclerc-nél, Edit felébresztettem, megreggeliztettem, felöltöztettem, beraktam az iskola buszba, megcsodáltam Emma legújabb rekordját a Nintendon, és megetettem, tisztába raktam a bébit, aki úgy ébredt reggel 8-kor, mintha mi semi történt volna az élszaka.  

Az megvan amikor egész nap úgy mászkáltok egymás mellett, hogy tudjátok üvegcserepeken járkáltok, és csak egy pici szikra, egy pici mozdulat kell és robban a balhé a fáradtságtol?

Na, hát ez nálunk olyan jól sűlt el, annyira túl udvariaskodtuk magunkat, agyon szervezve a napot, hogy mindenkinek jusson 2 lélegzetvétel, vagy pihenő. 

Én reggel 9-kor elvonultam a fodrászhoz: -Fel ne merj hívni felkiáltással, majd hajfestékkel a fejemen beájulva, nyitott szájjal aludtam a masszirozo fotelben 2 orát, a fejem a lemoso csapban. Az egész fodrász szalon legnagyobb cirkuszi szenzációjaként.

Majd miutan a Leclerc-nél a szokásos módon (Isten áldja azt az embert aki kitalálta) bepakolták a heti bevásárlást a csomagtartómba, már robogtam is haza. Ebéd: - Gyertek törpék sétálunk egyet amíg apa pihen! 2 órát sétálntunk, megcsodáltuk és megetettük szomszédainkat (nem röhög). Erőm nem volt fényképezni, ez egy nyári kép!

És ez így ment egész nap, 2 óra nyugi nekem, 2 óra nyugi neki. Emma barátnőzött, apa Edivel buszozott én addig bébivel butikoztam.

Este 9-kor ez a ház olyan sötét, olyan csendes volt vasárnap reggel 8-ig, mint egy hullaház. Mindenki aludt, persze időben beadott gyógyszerekkel, kitisztított nózival Csuvi simán végig alussza a szokásos 12 óráját :D Régen volt ilyen jó, pihentető hétvégénk.