01.05-01.11.

• Vártam, mit vártam, számoltam a másodperceket, hogy eltűnjün az összes iskolás gyerekem a házból. Végre, megint hallom a gondolataimat, és kipihenem Edi összes hisztijét. Edivel egyre nehezebb az élet segítség nélkül :(
• Mit csináltam? Úgy nagyjából semmit. Jó persze, az állandó mosógép, főzés, pakolás kombót nem lehetett elkerülni, de nyugi volt. Nem jött senki, nem kellett ünnepi ebédet vagy vacsorát rittyentenem, nem kellett bevásárolni, leszedtem a fát és minden karácsonyi dekorációt. Szegény karácsonyfa a végén már enyhén "casse geule" állapotban nyomta. De szép volt, nagy volt a miénk volt :)
  
• SOLDE!
• És miközben SOLDE az ember agya megállt, majd a szíve is, és napokig lélegzet visszafojtva kuksiztuk a TV-t. Az elején mer nem hittünk a szemünknek, azután, meg mert ugyan örültünk, hogy mindjárt vége, de azért meg 4 embernek meg kellett halnia :( 
  
• Je suis Charlie! És vállalom, és nem értettem, hogyha valamiről vajmi kevés fogalma van a magyar embereknek, minek kell megnyilatkozniuk sületlenségeket. Akkor inkább maradtak volna csendben. De ugyanúgy ahogy kishazám egyemberként lesz foci vagy hegymászó szakértő, az elmúlt pár napban köpték - vágták az iszlám vallás tudományát. Élnének egy percet ebben az országban. Elképzelni nem tudják, miről szól a francia véleménynyilvánítás, szólásszabadság, illetve hogy mekkora kultúrája van ebben az országban a karikatúráknak, a képregényeknek. Vajon ezek az emberek emlkeznek a Ludas Matyira? Vagy olvastak gyerekként PIFF-et? De Asterix csak mond nekik valamit? És elképzelni nem tudják milyen egy multikultúrális közegben élni. 
   
• Férj nagyléptekkel halad a kapuzárási pánik felé:)
  
• Kimostam a kanapé összes huzatát. Szerencsétlen kapott hideg kaját, meleg teát, mindenféle gyerekből folyó végterméket (nem részletezném). Most tiszta, és illatos. Na de meddig?