Szerelmi vallomás

Nyàri szünet, mire az év ezen időszakához érünk, én már hulla vagyok. Fáradt, teljesen kimerült, és merülő rendszerem hangosan pittyegve jelzi, hogy: Újratöltést! Újratöltést!

Ilyenkor jössz Te! Mármint, hogy én megyek Hozzád! Egészen pici koromtól kezdve otthont adtál nekem egész nyárra.

Már egy éve nem találkoztunk..

Hiányzol, annyi gyönyörű emlék él bennem Rólad.

Igazi gyógyszer vagy nekem, amiből feltöltöm tartalékaimat (élmény és persze zsír), hogy eltelve új emlékekkel várjam a jövő évi viszontlátást! 
Sehol nem eszem olyan finom, édes, érett zöldséget és gyümölcsöt, mint Nálad. Picit koszos vagy, és kopott, de sokszor meg tudsz újulni, mindig meglepetést szerezve nekem. 

Már várom az illatod, azt az utánozhatatlant, azt a gyermekkorban bevésődött kicsit édes, néha túl negédes illatot. Istenem, csak a gyerekeimnek is ugyanazt jelentenéd, mint nekem. 

Olyan jó, minden napszakban végig nézni rajtad, lehet reggel, dél, este, mindig más arcodat mutatod. 

Ez egy életreszóló szerelem, megunhatatlan, felejthetetlen.

Ezt csak te értheted, meg Én, ez a mi közös "ügyünk". 

Annyi mindent adtál Nekem. Szerelmet, gyermeket, emlékeket, ízeket, illatokat, gyomorrontást, hm..és még sorolhatnám.
Már számolom vissza a napokat, az órákat, és újra együtt leszünk.  A nyakadba ugrom, és élvezem a mostani utazásunkat, amit majd adsz nekem, nekünk. Ne aggódj nem nézem, hol kopott meg régi fényed, nem érdekel mások véleménye Rólad. Csak az számít, hogy a következő hetekben ismét ott leszek veled.

Szeretlek Balaton!