A tükör és Én

Nézem magam a tükörben, van amikor látok Valakit, van amikor szinte semmit nem jelent a tükörképem. Csak egy arc. Mintha más arca lenne, nem az enyém, csak hordom, viselem. Ha jó napom van, akkor mosolygós a tükörképem, és vannak napok amikor nagyon gyorsan elfordítom az arcom a tükörtől. Ki nem?

A tükörnek és nekem saját történetünk van, mondhatni a  tipikus: « je t’aime… moi non plus » sztori. Én tényleg próbálom szeretni azt az arcot, ami visszanéz rám. Vannak pillanatok, amikor nagyon nehéz.  Az évek és az anyaság, nagy sóhaj. Én tényleg próbáltam próbálom, de nem történik semmi, mindig van egy pillanat, amikor úgy érzem, hogy elárult az arcom. Mást mutat, mint amit mutatni szeretnék, vagy amit érzek. Bizarr, hallom ahogy mondjátok, furcsa ez a csaj...

Igen, én az az állandóan "elégedetlen, semmi nem jó abban a pillanatban" csaj vagyok. Nem tudom miért, talán a gyerekkorom miatt. Talán....
 
Megtanultam, hogy mit mutasson az arcom a külvilág felé, hogy ne legyenek kérdések, ne legyenek történetek, amik majd előbbre visznek "szerintük", ne lásson senki bánatot, fájdalmat. Ez a világ nem kiváncsi a valódi helyzetemre, érzéseimre. Problémás, állapítja meg a  világ. Lehúz, és akkor gondolkodni kell. Nem, nem vagyok szent, nem is akarok vagy akartam soha az lenni. Vannak rossz tulajdonságaim, kinek nincsenek? És vannak nagyon jók is, és ismerem őket, és ha lehet használom. Tanulok, még így közel a negyvenhez is, és mindig szerettem tanulni.

Vannak napok, amikor úgy érzem, bármire képes vagyok, elhordom a Mont Blanct két kézzel és megváltom a világot! Aha, lelki szemeim előtt látom ahogy a homlokotokat ráncoljátok. Vigyázat, még a végén botoxra lesz szükségetek (hú a múlt hétvégén láttam egyet, szörnyen volt kivitelezve, gondolom az olcsó hús híg leve történet miatt). És akkor ott vannak a többi napok. Amikor nem érdekel mi van rajtam, amikor hibát hibára halmozok, amikor nincs türelmem, és legszívesebben a föld alá bújnék.

Jó hogy vagy nekem te Blog. Ide írkálhatok olyan dolgokat, ami éppen a kutyát nem érdekel a szűk környezetemben, vagy számára nem új, vagy érdekes. De lehet, hogy valakit ott a "világban" érdekel. Lehet, hogy valakinek fontos mit gondolok, érzek vagy tapasztalok. Nincsenek fékek, szűrők, arról írok amiről szeretnék, vagy ami éppen foglalkoztat. 

Most éppen az arcom.  Változik, de múlt hétvége óta nem mutat többet 31 évnél. Hát ennél nagyobb bókot régen kaptam, na jó más is mondta. Tényleg a Mosoly is említette múlt héten, hogy aszongya: "te még mindig iszonyú jól nézel ki, legalább is így fotóról".

Most tetszik a tükörképem. 


DorotheaRenault
                                                                      dorothea renault


Megjegyzések