Amikor rossz napom van...

Gyönyörű idő van kint, 22 fokot ígértek délutánra, ráadásul ma még Bonneville-be is el kell sétálnom a szokásos éves orvosi ellenőrzésre Edi miatt. Nincs jó kedvem, de miért is lenne. Az állandó fenyegetettség érzés már teljesen felőröl minket. És ilyenmor akarva-akaratlanul más hibája miatt egymásnak esünk. Mikor lesz már ennek vége? Mikor mer már az én alapvetően nagyon is talpraesett, pozitívan "csak előre nézünk hátra nem" férjem felállni abból a székből és azt mondani ennyi és ne tovább. Csak ez a rohadt ház, meg a bank ne lenne, szerintem már rég megtette volna, már régen egy másik irodában, talán kicsit pozitívabb és kevésbé stresszes munkahelyen lenne. A stressz a munkájával jár, de végig nézni, hogy valaki hetek alatt tönkreteszi 7 év munkáját, hát..látom rajta, hogy már teljesen felemésztette. És persze ma reggel ennek megint ki itta meg a levét....

Ilyenekkel nyugtatom magam Ella ébredésére várva:

- harmadszori mosás berakása, teregetése

- játszószoba kanapé huzat mosása

- mosogatógép kipakolása

Reggel 8.11 van, azért nem haladok rosszul igaz? Megpróbálom az irodáját rendbe tenni és kisuvickolni, hátha attól ma este jobb kedve lesz, mikor leül éjfélig dolgozni, meg átnézi a munkaajánlatokat.

Én közben ilyenket találtam arra a pár röpke szó okozta szívfájdalmam enyhítésére