01.09.-01.15.

Mérhetetlenül csalódott vagyok, és olyan helyről embertől kaptam a gyomrost, akitől végképp nem számítottam rá. Nem tudom miért érzi úgy, hogy az én szívemben nem a mi ügyünk áll az első helyen. És végképp nem értem, hogy miért baj az, ha másnak is segítek, ami szorosan együtt dolgozik és segítheti a saját ügyünk előrejutását. Soha nem gondoltam volna, soha..nagyon bánt. És sért, igen inkább sértve érzem magam. Majd elmúlik biztos vagyok benne, és nagyon el kell gondolkodnom, vajon mi válthatta ki ezt a "támadást"....Közben pedig végtelenül frusztrál és tudom hogy semmit nem tehetek ellene, de ők ketten csak pont akkor fordulnak hozzám, amikor már a végén jár egy projekt, vagy ők nem tudtak semmit tenni és kell egy kivülálló segítsége. Lehet hogy nem így van, ennek ellenére én most így érzem.
Ez amúgy is egy szörnyű hét. Semmi hír Leáról, elromlott a fűtésünk. Iszonyú szélviharon vagyunk túl és nagyon sok hó esett.
Ella mergint síel és ez jó.

Emmával a héten tök jól ment a tanulás és ez is jó.
Fanni egy nagy kérdőjel számomra és már olyan nagyon nagyon távol van tőlem, hogy néha úgy érzem már soha nem talál hozzám vissza.
Edi meg Edi. Iszonyatos módon szívja minden feles energiámat az állandó zaj effektjeivel és az állandó kérdéseivel, amikre teljesen mindegy hányszor válaszolok, újra és újra felteszi.
Szerintem a pályázat jó lesz.

Valami nincs rendben velem, és nem tudom hogyan juthatnék vissza magamhoz. Ahhoz a személyhez, aki tudta értékelni az életét, tudta élvezni, szenvedéllyel imádta a saját életét a gyerekeit,  mindent amiért megküzdött.
Valami elromlott. Vagy csak ennyire változik körülöttem a világ és én nem tudok lépést tartani vele?
Csak én érzem úgy, hogy nem szabad belemenni egy projektbe, amire egy fillér nem lett eddig szerezve, amivel kispadra lettem ültetve, majd elővesznek érte, hogy miért nem dolgoztam benne.....
Ja és elkezdődött a SOLDE!