Szerdán bekövetkezett, amit tudtunk, hogy meg fog történni..mégis fájt mindenkinek (neki, nekem, gyerekeknek, kollégáknak)
IKEA
Idegesít, a nyakamon van, és szörnyen idegesítő
Interjú :D
Stressz, számolom vissza a napokat a műtétig
Edi megbetegedett, bakteriális torokgyuszi, király, csak el ne kapjam a műtétig
Műtét, a kórházban mindenki aranyos, próbálom túlélni a napokat. Nagyon egyedül vagyok, befejezem az összes könyvet, de írni nem tudok. Legjobb barátom a TV, és a fájdalomcsillapítók.
Hazajöhetek. Ella szinte meg sem ismer, nem kapok cinkos mosolyt, elszokott tőlem a kisbabám. Csak apát akarja.
Nem szólhatok, nem kiabálhatok, csendben szenvedek. Annyi minden jár a fejemben, de csak tartogatom a gondolataimat. Majd sorrendbe rakom őket. Majd. Már megint halogatok. Csak halogatok, már művészi színvonalra emeltem a halogatást. Elmegy mellettem az életem, és már nem is teszek ellene semmit :(
Megjegyzések
Megjegyzés küldése